Ifjú Humanisták

Sziasztok!!

Elolvastam mindent most itt rólatok, és egyrészt szeretném megköszönni, hogy Ti is tesztek valami, legalább próbálkoztok vele, már ez is csodálatos. Én is egy hasonló célokkal dolgozó alapítványnál (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) tevékenykedem mint önkéntes, és elgondolkoztam rajta, hogy csatlakozhatnátok egy mostani programunkhoz, ha még nem tettétek meg eddig.
Az Iránytű Kampány a társadalmi felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet a KÖZÖD! program keretében, és összegyűjti azokat a szervezeteket, cégeket, csoportokat, akik tesznek a változásokért. Ezért a szereplésért, vagy inkább csak beszélgetésekért nem kérünk semmit, megjelenési felületet adunk a programon.
Érdemes felkeresni a honlapot a további infoért:
http://www.i-dia.org
Sok sikert a továbbiakban!!!

Ágoston Zsuzsanna

Szia!
Pont mielőtt olvastam a bejegyzésed, azelőtt vetettük fel Ifjú Humanista berkekben a témát, mivel ma láttam transzparenseteket a Sirályban. (Nagyon jó egyébként!) :) Úgyhogy mindenképpen tárgyalásra kerül a dolog, nagyon köszi, hogy írtál!!!!

Jut eszembe, egy aranyos dolog; Gimibe járok, és ma bementem a tesitanáriba, és a ti békejeletekről voltak kinn képek a tesitanárunk asztalánál :) A világ nagyon kicsi! :)

Sziasztok! Én is elolvastam mindent rólatok, és szeretnék gratulálni, amiért ilyen bátran kiálltok a céljaitokért és az elveitekért!
No és akkor a kérdés. Nemrég a testvéremmel beszélgettünk, aki mellesleg karatézik, és nem tudtunk dűlőre jutni azzal kapcsolatban, hogy a küzdősportok erőszaknak minősülnek-e vagy sem. Lehet, hogy butaság, mégis megkérdezném, hogy nektek mi az álláspontotok ezzel kapcsolatban?

Kösze, igyekszünk…
A küzdősportok terén meg… Első kérdés: ki szerint? Humanistáknál nincs nagy divatja külső nézőpontból megítélni erkölcsileg mások tevékenységét. (Gondoljunk bele, általában pont a mások elítéléséből származó vélt erkölcsi fölény az, amivel az emberek a saját erőszakosságukat megideologizálják.)
A humanisták szerint erőszak az, ami szenvedést okoz. (Ez egy nagyon tág definíció, messze nem csak a fizikai erőszak tartozik bele, hanem a gazdasági, lelki stb is, akár mások, akár saját magunk kárára követjük el. A példák ez alapján a milliárdokat kizsákmányoló embertelen gazdasági rendszertől a háborúkon és rasszizmuson keresztül egészen mondjuk az önleértékelésig terjednek…) Mi azt keressük magunkban és másokban, hogy mely cselekedeteink növelik és melyek csökkentik ezt a szenvedést és igyekszünk napról napra arra billenteni a mérleget, hogy csökkenjen. Mert minden embernek van egy belső érzékenysége, amire ha odafigyel, akkor egyszerűen érzi, hogy másokkal kiszúrni azért sem pálya, mert kisebb-nagyobb haszont kap, viszont hatalmas feszültségeket is szerez.

No, mindezt csak azért eresztettem ennyire bő lére, mert szerintem ebből a nézpontból könnyen látható, hogy a harcművészetek önmagukban senkinek nem okoznak szenvedést. Én személyesen laikus Aikido fan vagyok, annak pl az egész filozófiája arra épül, hogy segítsen megismerni és meghaladni azokat a kényszereidet és félelmeidet, ami miatt a másikat legyőzni és megalázni akarod. Van köztünk évek óta aktív tag, aki keleti kardvívást tanul, van aki pedig azért kezdett kung-fuzni a buddhistáknál mielőtt ránk akadt volna, hogy a belső békéjét megtalálja.
A kérdés inkább az, hogy miért és mire akarja használni ezt? Számos keleti harcművészet eredetileg arról szól, hogy olyan emberré válhass, akinek nem kell legyőznie másokat ahhoz, hogy boldog lehessen. A nyugati kultúrába viszont ez gyakran már mint verekedés-képző jöttek át, amiknél teljesítmény-sportként versenyeket rendeznek.
Long story short: nem hiszem, hogy pl a karate (szintén évekig űztem gyerekként) erőszakos vagy nem-erőszakos lenne. Láttam ilyen és olyan tanítást is és szerintem azon múlik, hogy az ember miként éli meg, mi a célja és merre halad vele.

Köszönöm a választ. Én például arra gondoltam, amikor valaki azért kezd el valamilyen küzdősportot tanulni, hogy megvédje magát, ha teszem azt, megtámadják. A környezetemben nagyon sokan ebből az okból kifolyólag kezdtek kung-fuzni, karatézni stb. Tehát ők önvédelemből tanulják ezt, míg vannak olyanok, akik egyszerűen csak sportnak tekintik, de vannak olyanok is, akik mások ellen akarják felhasználni a tudásukat. A kör természetesen elég széles. Ha jól értelmezem, akkor a küzdősportok csak akkor minősülnek erőszaknak, ha más, védtelen emberek ellen irányul?

A “védtelen” talán azért nem illik ide, mert ha valaki rád támad egy késsel és te lekaratézod, akkor attól még, mert kés volt nála, te erőszakot követtél el vele szemben, hiszen fizikai szenvedést okoztál… Az, hogy a célja “csak” önvédelem volt, az már más, bonyolult kérdéseket vet fel… :)
De szerintem a küzdő sportok akkor minősülnek csak erőszaknak, ha kifejezetten az a célod vele, hogy szenvedést okozz a másiknak (- és ezáltal győzd őt le), és ezt tekinted az első és egyetlen megoldásnak egy-egy konfliktushelyzetben. Egyébként szerintem marha jó dolog lehet, ha egy végső eszközként kezeled ezt a “tudást” ill. fizikai ügyességet: egy olyan dolognak, ami biztonságot és határozottságot ad neked ahhoz, hogy képes legyél erőszakmentesen kezelni egy olyan helyzetet, amiben a legegyszerűbb talán a “lekaratézás” lenne… Mert szerintem ehhez kell a legnagyobb bátorság…

Kerülném, hogy az én véleményem által a küzdősportok valaminek “minősüljenek”, mint írtam, ebben szerintem leginkább az ember belső hozzáállása az érdekes, amit kívülről, konkrét konfliktushelyzet nélkül (mint valakit összeverni az utcán) nehéz megítélni.
Gandhi és más erőszakmentes vezetők példája alapján az a törekvés, hogy másoknak fájdalmat és szenvedést okozzak annak érdekében, hogy nekem jobb legyen, mindenképpen az erőszak irányába tereli a dolgokat, akármilyen jogosságra tudok hivatkozni. “Szép” példa az izraeli-palesztín konfliktus, ahol mindkét állam “önvédelemből” küzd a “terroristák” ellen…
Az önmagunk megvédése mint motiváció, természetesen teljesen érthető, én magam is álltam már bicskával a torkomon, ez nem egy felemelő érzés. A kérdés az, hogy hogy szeretném magamat megvédeni? Úgy, hogy elfogadom az “erősebb kutya” logikáját azáltal, hogy igyekszem én lenni az? Mert ezáltal amellé teszem a voksot, hogy a világ továbbra is az alapján működjön, hogy az erősek másokat elintézve érvényesíthetik az érdekeiket. Vagy azt szeretném, hogy egyszerűen csökkenjen bennem a félelem azáltal, hogy jobban kapcsolatba kerülök a testemmel, tudatában leszek annak, hogy annyira azért nem törékeny, mint korábban hittem, azaz nem kell feltétlen a másik “elpusztítására” törekednem a túlélésemért, hanem merhetek alternatív megoldásokat keresni? A legtöbb küzdősport-mester első javaslata ha megkérdezed, hogy egy feketeöves harcművész mit csinál ha megtámadják, az lesz, hogy elfut. Mert nem célja legyőzni a másikat, a célja elérni, hogy mindenki minél kevésbé sérüljön. Ha ez nem lehetséges mert csapdahelyzet van, akkor jön a kommunikáció, amivel a közhidelemmel ellentétben a legtöbb szituációból ki lehet kerülni - a fenti bicskás helyzetnek is ez lett a megoldása. Ha ez nem megy, akkor pedig nagyon jól jön, hogy ha egy aikidós (erről van némi tapasztalatom) profi tudással rendelkezik arról, hogy hogyan lehet a másikat harcképtelenné tenni sérülés nélkül. Hiszen elvileg az a cél, hogy minden résztvevő minél kevesebb erőszakot kelljen elszenvedjen. De ez jellemzően már csak a végszükség esetén használatos helyzet, a legtöbb általam ismert profi, erőszakmentességre törekvő harcművész soha nem került olyan helyzetbe, amit fizikailag kellett volna kezelnie, az a lelki folyamat ugyanis amin átment, lehetővé tette, hogy anélkül is meg tudja ezeket oldani. Ahogy Gandhi mondta: az erőszak a gyávák menedéke. Ha megtanulunk átlépni félelmünkön, kiszabadulunk az erőszakra ösztönző kényszerből is…
De hogy konkrét választ is adjak kérdésedre: védtelen emberek megverése nyilván erőszak, akár küzdősport, akár baseball-ütő az eszköz. De erőszak akkor is, ha a másik is erőszakot próbál alkalmazni (pl bandaháború), hisz egy másik ember vélt vagy valós “bűnössége” nem jogosíthat fel engem, hogy ugyanarra a szintre süllyedjek, ami ellen épp fel akarok lépni. De persze ha valaki akarja, még ezer formában használhatja mások ellenében a küzdősportok terén szerzett tudását, hisz pl valaki, akiről lehet tudni, hogy képzett karatéka (vagy látványosan erős vagy fegyverei vannak stb) már fizikai erőszak nélkül is képes lehet megfélemlíteni és ezzel kényszeríteni másokat, ami szintén nem szerencsés…
Szóval a küzdősport olyan mint a baseball-ütő, attól függ, ki és mire használja. :+)

stefi: Én is ilyesmire gondoltam, csak lehet, hogy nem jól fogalmaztam meg :)

Steve: Köszönöm a válaszod, most már világos a téma :)

Sziasztok!

Nagyon tisztelem a munkátokat, mindent bele!
Nekem is van egy kis önkéntes csoportom Tatabányán. Segíteni szoktunk egy másik tb-i csoportnak (ahogy Zsuzsanna írta, őkis DIA tagok, mi is ezt tervezzük)
Nagyon szívesen segítünk ha bármilyen regionálsi terveitek vannak!

Gratulálunk : Dana (TÖK- Tatabányai Ölelők Klubja)

Szerintem ti az szdsz utodpártja vagytok, csak azok az emberek most a háttérben fognak dolgozni. Kár hogy ezt még nem sokan látják.