Ifjú Humanisták

(Őszintén szólva a fene se akarna foglalkozni azzal a színvonaltalan bohócparádéval, amit ma politikának hívnak. Tevékenységeink viszont nyilvánvalóan érintenek társadalmi, társadalompolitikai és akár konkrét politikai témákat is. Egyszerűen azért, mert ahol szenvedés, megkülönböztetés, elnyomás van, azzal mi foglalkozunk, amennyire csak erőnk engedi.)

Elsőként el kell mondanunk: egyik jelenlegi politikai csoportosuláshoz sem állunk közel, sőt. Távol. A mai pártok saját hatalmi érdekeik kiszolgálói, réges rég semmi közük az emberek képviseletéhez. A mindig aktuális ellenzék persze populistább és emberbarátabb kampányt folytat, de kormányra jutva ugyanúgy megy minden tovább - és fordítva: a kormányból ellenzékre jutó pártok hirtelen minden - korábbi tevékenységükkel megegyező - kormányprogram ellen országos hecckampányba kezdenek. Nyilván a 2002-es választások óta a legtöbb esetben az MSZP-SZDSZ kormány ellen szólalunk fel, elvégre a kormányzati és önkormányzati döntések nagy részéért jelenleg ők felelnek. De ugyanezt megtettük a FIDESZ-MDF kormány idején is. Ezen felül nem szabad elfelejteni, hogy az ellenzéki önkormányzati és parlamenti képviselők kisebbségben szavazással ugyan nem tudnak semmit tenni, de hozzánk és más civilekhez, önszerveződő közösségekhez hasonlóan ők is informálhatnák a lakosságot, bevonhatnák őket az érdemi véleménycserébe stb., ha annyira zavarná őket a korrupció. Valami miatt ezt mégis nagyon ritkán teszik. Persze tudjuk, hogy egyértelmű távolságtartásunk sokakat nem fog visszariasztani attól, hogy ha a kedvenc pártjával ellentétes nézetet talál az ötleteinkben, akkor a számára ellenszenvesebb párt holdudvarába soroljon minket, de mi már annak örülünk, hogy ezeket leírhattuk.

Viszont nézzük a saját politikai hitünket. A jelenlegi jobb-bal felosztást, amit a XVIII. században találtak ki akkori politikai irányzatok megkülönböztetésére, így elég használhatatlannak számít mára. Magyarországon a jobb és bal fogalmak amúgy sem kötődnek a hivatalos gazdaságpolitikai jelentésükhöz, kizárólag választási blokkokat jelölnek. Ezek fényében a humanisták nem kategorizálják magukat valamilyen oldaliaknak. (Ha mindenképpen ismert példát keresünk összehasonlításként, akkor Gandhit és Martin Luther Kinget kell megemlítsük, akik egyszerre voltak az erőszakmentesség szószólói és koruk ismert politikai aktivistái - a humanisták pedig messzemenőleg az ő örököseinek tartják magukat. ) Mindemellett a hagyományos jobb-bal politikai irányzatok (mint a kommunizmus vagy liberalizmus) 1-1 társadalomszervezési “brilliáns” ötletből indulnak ki és azt szeretnék megvalósítani, akár tetszik a népnek, akár nem.

A humanisták számára ezzel szemben a legfontosabb az ember, mint lény.

Ennek legfontosabb megnyilvánulása az erőszak- és megkülönböztetés-mentesség. Hiszünk benne, hogy egyrészt minden ember azonos jogokkal kell rendelkezzen (gyakorlatban is, nem csak elméletben) nemtől, kortól, vallástól, családi állapottól, bőrszíntől, születési helytől és szexuális hovatartozástól függetlenül, másrészt elítéljük az erőszak minden formáját, legyen az fizikai, lelki, gazdasági, társadalmi stb.

Az emberi civilizáció két legfőbb pillérének a szellemi és testi állapottal való önrendelkezési jogot, illetve ezek fizikai megjelenését: az ingyenes és magas színvonalú oktatást és egészségügyet tartjuk. Tisztában vagyunk a jelenlegi helyzet tarthatatlanságával mindkét téren, éppen ezért tartjuk fontosnak mindkét terület átalakítását oly módon, hogy anyagi helyzettől függetlenül minden ember maradéktalanul részesülhessen bennük.

Mindemellett pedig hiszünk a valós demokrácia ideáljában és állítjuk, hogy a jelenlegi rendszer nem az, ezért átalakítandó. Sokkal nagyobb szerepet kell kapjon a lakosság a közvetlen döntéshozatalban (pl. helyi érdekű népszavazások), erős civil kontrollra van szükség a politikusok felett, akik büntetőjogi felelősséggel kell tartozzanak tevékenységükért és visszahívhatók kell legyenek. Mindemellett konkrét javaslataink (pl. mélygarázs épüljön vagy templom) jellemzően nem abszolútak: mindaddig, amíg erőszak- és megkülönböztetés-mentes javaslatokról van szó, a humanisták számára mindig az érintett közösségek véleménye a mérvadó.

Ha valaki következetesen belegondol ezekbe az elvekbe, észreveheti, hogy ezek által például egyszerre támogatjuk az erdélyi magyar nemzetiségi autonómiát és a melegházasságot, ami talán érthetővé teszi, hogy a mai populista-demagóg politikai pártok hívei miért is nem tudnak minket bekategorizálni… És ha már itt tartunk, nyugodtan kijelenthetjük: a humanistáktól nagyon távol áll a populizmus, ami széles embercsoportokat igyekszik megnyerni magának azáltal hogy több jogot ígér nekik, mások kárára. Mivel a humanisták szemében minden ember egyaránt fontos, így semmi problémát nem okoz számunkra, hogy a melegek, hajléktalanok, bevándorolók és kisvallások népszerűnek nem tekinthető ügyét felvállaljuk.