Ifjú Humanisták

Nem óhajtok újra és újra csak egy témával foglalkozni, hiszen az országnak és a világnak számos ennél jelentősebb problémája van, azonban Andrassew Iván vs. Gój Motorosok témakörben sokadik alkalommal hivatkozási pont "az Ifjú Humanisták" álláspontja. Nyomtatásban is megjelentünk, neten böngészve rendszeresen találom meg nevünket ebben a kontextusban.

(Epizódként megjegyezném, hogy erősen groteszknek tartom, hogy pont emiatt kapunk nyomtatott sajtót. Több ezres eseményeket szervezünk, nonprofit jótékonysági CD-t adunk ki, erőszakmentességről szóló találkozókat és iskolai vetítéseket szervezünk stb., amivel kapcsolatban szokva vagyunk hozzá, hogy a sajtó számára a teljesen érdektelen kategóriába esnek. De hogy egyszer nem tervezünk kimenni valahova és erről én személyesen egyes szám első személyben, lefekvés előtt, hullafáradtan írok egy gyors postot egy blogba és ez hírtelen "világhír" lesz… Valami nem stimmel ebben a világban…)

Számomra az a nagyon érdekes ebben a témában, hogy oldja a fekete-fehér világban gondolkodást. Egyszerűen nem lehetett hirtelen két táborra osztani az embereket valamilyen vonal mentén. Úgy tűnik, tényleg kezd megjelenni és megerősödni egy olyan mentalitás a mai 16-30-as generációban, ami nem a "velem vagy ellenem" alapján gondolkodik. A világ ritkán ilyen vagy olyan, ezek az emberek pedig különböző nézetekkel, különböző prekoncepciókkal, de arra kíváncsiak, milyen lehet a világ, mit gondolnak erről mások, hogy jutottak olyan dolgokra. Elkezdtünk talán valami belső hangra figyelni amit követhetünk és így nincs akkora szükségünk a csordaszellem "no brain no problem" stílusú megerősítésére? Nem tudom, az idő majd eldönti mi lesz a sorsa a jelenségnek…

Mindenesetre megéri rákeresni Google-ben az Andrassew gój motorosok kifejezésre és átnézni a találatokat. Megéri megismerni álláspontokat, nézőpontokat, motivációkat, szellemiséget. Nekem speciel nagyon tetszik Shadai, a Judapest.org bloggerének hozzáállása, aki Andrassewvel és a motorosokkal is kommunikál, utóbbiaknak is megadva az alapvető emberi tiszteletet, kedvességgel és értelemmel próbál kommunikálni feléjük. Andrassewnek szintén válaszolt (és többször írt cikket ránk is hivatkozva) a Hírszerző újságírója, Seres László, aki háború-béke és privatizáció-szolidaritás témákban rendszeresen a legmegszállottabb konkrét ellenzője a humanisták elképzeléseinek. Ez csak két kiragadott példa (akit érdekel, könnyen találhat többet), de szerintem jól szemlélteti, hogy valami "zavar" van a kétpólusú gondolkodásban, nem akar összeállni.

Tamás Gáspár Miklós is írt egy hosszabb cikkett, melyben kifejezi, hogy csalódott az eddig barátainak tartott Ifjú Humanistákban, hiszen a Gój Motorosok igenis antiszemiták és fenyegetik Andrassewet. TGM véleménye azért is különösen érdekes számomra, mert bár van 1-2 megnyilvánulása, amivel nem értek egyet, filozófiája és gondolatmenete számos témában jó ideje példaként szolgál számomra, így a kedvéért igyekszem a nézőpontomat még egyszer érdemben kifejteni. Csakúgy, mint az előző írásom, ez a személyes magánvéleményemet tükrözi, ezért is a saját nevem alatt jelenik meg. Legyek bár a Humanista Mozgalom Ifjú Humanisták nevű csoportjának alapítója és egyik legaktívabb tagja, az én véleményem is csak egy vélemény, ami nyilván némileg eltér egy hivatalos állásfoglalástól és szerintem ez így jól is van.

Hadd kezdjem azzal, hogy én humanistának tartom magam, ami alatt én a Silo által alapított újhumanizmus nevű eszmeáramlatot értem. Olyan embernek tartom magam, aki törekszik arra, hogy az ember legyen számára a legfőbb érték, rassztól, vallástól, nemtől, kortól, szexuális preferenciáktól és egyéb másodlagos tulajdonságoktól függetlenül. Érdeklődőnek és kritikusnak tartom magam: ismerőseim tudják, hogy szeretek ezernyi nézőpontot találni, ahonnan magamat, a humanistákat, különböző eseményeket, ideológiákat meg tudok nézni. Szeretem azt hinni, hogy megértő kritikával tudok mindenhez fordulni, ami persze nem igaz, de a szándék megvan: bármiről és bárminek az ellenkezőjéről is hajlandó vagyok beszélgetni, kérdezni, vizsgálódni, megpróbálni megérteni mi benne a logika. Mindemellett pedig hiszem, hogy az erőszak legtöbbször újabb erőszakot szül. Teljes mértékben meg tudom érteni a fizikai, lelki, vallási, intellektuális vagy bármilyen egyéb felsőbbrendűség bizonyítására irányuló motivációkat hiszen bennem is számos ilyen van, de azt tapasztaltam, hogy ha ezt hagyom kivetülni másokra, kétszeresen teszek saját magam ellen is. Egyrészt soha nem bírtam igazán önfeledten örülni amikor sikerült valakit a kudarc érzésével megajándékoznom azáltal hogy legyőztem, megszégyenítettem - és gondolom ez fizikai elnyomás esetén is hasonlóan lett volna - hanem ehelyett egy nyomasztó érzés erősödött bennem. Mintha lelkiismeretem kiabált volna, mintha én is azok szintjére süllyedtem volna, akik ellen fel akartam szólalni. Persze volt, hogy elég hangosan kiabáltam igazamat, ekkor végülis csak el tudtam nyomni ideig-óráig ezt a hangot, de ma már nem szeretném újra ezt az érzést létrehozni. Másrészt viszont minden alkalommal amikor erkölcsi fölényem teljes tudatában sikeresen legyőztem valakit, a másik a megtapasztalt kudarc, keserűség és igazságtalanság érzését általában arra használta, hogy megerősítse magát és visszavágjon idővel, méghozzá úgy, hogy fájjon. Pont mint a lengőajtó: én adom neki azt az energiát, amivel utána végigvág rajtam. Nem mazochizmus?

Persze mit tehettem volna? Szentül meg voltam győződve róla, hogy Igazság az csak egy van, én pedig tudom mi az. Ki ne tudná? Tízmillió igaztudó ember országa vagyunk, önmagában matematikai csoda, hogy nálunk mindenki okosabb mindenki másnál. Esetleg még azt tudtam feltételezni, hogy más is tudja, mi az Igazság, csak direkt ártani akar mert ő meg olyan. És azt hiszem, késő-tinédzserkoromnak ez a világnézeti összefoglalója jól leírja a jelenlegi oldschool politika-filozófiai színteret is. Minden szereplő három kategóriába osztja az embereket:. Van a "Mi", ők azok, akik velem egyetértenek, ők jószándékú és intelligens emberek akik egy pozitív jövőért dolgoznak. Van az "Ostobák", ők alapvetően jószéndékúak, de nem olyan okosak, mint a Mi, ezért baromságokat fecsegnek. És van a "Gonoszak", akik eleve rossz szándékúak, tönkre akarják tenni a világot, nekik minden megmozdulásuk, véleményük és ismerettségi körük teljes köre ellen pusztító erővel kell fellépni. Ez egyben indikátor is: ha valaki szerint Mi nekünk nincs igazunk, bármit kritizál, akkor ő ezek szerint Gonosz. Ez az összemosás nagyon fontos pontja a rendszernek: nem szabad differenciáltan gondolkozni. Nem szabad feltételezni, hogy az Igazunkat megkérdőjelezők esetleg nem mind támadni akarnak, hogy esetleg egymással sem értenek egyet, őket egyetlen, azonos akaratú ellenséges masszaként kell kezelni. Ki kell jelenteni: az ostobákat még fel lehet világosítani, de a gonoszak reménytelenek, velük érdemben beszélni (miattuk persze) nem lehet, el kell söpörni őket.

Szép, dogmatikus rendszer, előnye hogy mindenki magát a jó emberek kategóriába sorolhatja és még okosnak is érezheti magát. Őszintén szólva gondolkodni se kell sokat. Hátránya viszont, hogy ha valaki nem ért velem egyet, akkor ostoba vagy rossz szándékú kell legyen, nincs olyan kalap, miszerint jószándékú intelligens ember csak más eredményre jutott, mint én. Ezt teszi a náci birodalom logikájával egyező módon pl a kurucinfó, nekik Ostobák a tőlük nem elhatárolódó de mérsékelt jobboldaliak, mindenki más pedig buzi, zsidó és cigány, amit direkt csinál mert Gonosz és magyarellenes. Kevésbé radikálisan, de ez zajlik minden választási hisztiévben, amikor a parlamenti pártok hívei a saját pártjuk híveit szeretik, a lehetséges koalíciós partnert (kis butácskák, de azért jót akarnak) eltűrik, a másik oldalt viszont nettó az ördöggel cimborálónak állítják be. Ez történik a dogmatikus egyházak és kritizálóik között: a kritizálók minden egyes rossz fénybe hozható mondatot vagy cselekedetet egyszerre felrónak az egyháznak, a vezetésének, a vallásnak és az összes hívőnek, míg az egyház pedig minden apró kritikát azonnal mint a legfőbb szentség és igazság elleni támadásnak vesz, amilyet ugye csakis gonosz emberek tudnak tenni.

És meglátásom szerint ez történik az antifasiszták oldaláról is a nemzeti radikálisokkal szemben. Azt állítjuk róluk, hogy ők ugyanolyanok, konkrétan "fasiszták" és "nácik". Azt állítjuk, hogy mind antiszemiták és rasszisták. Méghozzá azt állítjuk, hogy ezt direkt rossz szándékból, a Mi oldalunkon álló erkölcsi erő elpusztítása érdekében teszik.

És ebben sajnos tévedünk ha így gondoljuk. "Sajnos", mert egyszerűbb lenne. Nekem is egyszerűbb életem volt, amíg ennyit "tudtam" róluk, lehetett őket utálni és csókolom. De az igazság az, hogy meglepően sokszínűek és általában két nemzeti radikálisnak három különböző véleménye van. Nagyon kevesen, de vannak köztük Mussolini-fan fasiszták, Hitler-hívő nácik és Szálasit követő hungaristák. Maréknyian, de velük igaziból a többiek sem közösködnek, legföljebb nem zavarják el őket, mint ahogy egy balos békedemonstrációról sem hajtjuk el a sztálinistákat csak halkan berzenkedünk. A valódi tömegbázison belül a legradikálisabb az önmaga groteszk karikatúrájaként működő, explicit módon uszító, fegyveres forradalomra buzdító, alpári kocsma szintjén fröcsögő kurucinfó, ami akár 40 fős hídzárat is képes volt összehozni legutóbb. Létezik a Tomcat, Blogin és társaik nevével fémjelzett bombagyár, ami egyfajta intellektuális köntösbe bújtatott, de egyértelműen antiszemita és rasszista hangvétellel rendelkező horthysta csapat, akik Gyurcsány ellendemonstrálása nélkül szintén egy pár tucatnyi embert tudtak összemobilizálni az első Hollán utcai bulijukra. De sorolhatjuk a listát: a határon túli országokkal ellenséges, revizionalista Hatvannégy Vármegye, a roma településeken masírozó egyenruhás Gárda, a politikai pártként működő radikális Jobbik, és még hosszú a lista, de nagyon könnyű észrevenni, hogy nincs az a hatalmas egység, amit néha vízionálunk, legalább annyira térnek el egymástól a szervezetek, mint az öko-alter-globkrit blokkban. A Kurucinfó baromságát bárki másnak felróni az kb olyan, mintha a humanistákkal kapcsolatos problémáját valaki a Védegyletnek vagy az Attacnak róná fel, mondván globkrit, globkrit. Gój Motorosokat megítélni szerintem egyedül a Gój Motorosok tettei és kinyilatkoztatásai alapján lehet, ami viszont zavarbaejtő tud lenni. Felvonultatnak számos soviniszta nacionalista elemet, melyből a legfeltűnőbb a fórumukban történő eseti zsidózás és cigányozás, első ránézésre simán elkönyveltem őket egy aktív rasszista bandának, bevallom. Ettől függetlenül nem mehetünk el amellett, hogy ők jövő kedden beszélgetni szerettek volna, méghozzá az össztársadalmi hangulat javításáról. Kommunikálni. Mint ahogy ezt azóta megtették Seres Lászlóval vagy Shadai-jal, akik erre nyitottak voltak. Andrassew Iván viszont ezt a gesztust azzal reagálta le, hogy válaszában újfent beléjük rugott egyet, kiemelve, hogy arra sem méltók, hogy szóba álljon velük, megtudjon róluk bármit is. Motorosaink erre reagáltak úgy, hogy kihangsúlyozottan nem félelemkeltő jelleggel szerveztek egy hivatalos demonstrációt maguknak, előre kizárták bármilyen más szervezet csatlakozását vagy más téma behozatalát. A téma továbbra is az össztársadalmi hangulat javítása. Mindenhol így: össztársadalmi. Az, hogy erről beszélnie kéne a különböző oldalaknak. Ahogy ezt bejelentették, a Népszava másnap arról cikkezett, hogy direkt félelemkeltő céllal jönnek azért mert fasiszták és azóta is ez a propaganda dől minden csapból. Ami még ha tényleg fasiszták és nácik és hungaristák lennének, akkor sem igaz, így viszont duplán csúsztatás, amit nagyon könnyű hazugságnak nézni. Pláne nekik, akik tudják hogy az össztársadalmi békéért mennek ki és az újságból "tudják meg", hogy a demonstráció célja a megfélemlítés. Mondjuk bárki, aki szervezett már olyan eseményt, ami valamelyik pártnak csípte a szemét, maga is találkozhatott már azzal a jelenséggel, hogy sajtóbeszámolók alapján nem ismer rá a rendezvényre, de nem is jó érzés, nem is gondol szépet ilyenkor az ember a tudatosan ferdítő sajtómunkásról. Konkrétan ha hajlamos az ingerültségre, akkor még ingerültebb lesz, mint eddig volt. Ezt lehet előre tudni. De én egy dolgot nem értek: tegyük föl, hogy egy radikális nemzeti szervezet mondjuk "jó útra" szeretne térni, tenni szeretne a kirekesztés, árkok, fenyegetőzés és mocskolódás ellen, melyek minden oldalon jelen vannak. Mi lenne az, amit tennie kellene, ha nem azt, hogy kommunikálni szeretne, kíváncsi egy baloldali publicista véleményére, ilyesmi? Nem lehet, hogy véletlenül esélyt sem adunk a konszolidálódásra, hanem mi magunk szítjuk a radikális érzelmeket bennük? Félreértés ne essék, nem lettek hirtelen puszipajtásaim, engem nagyon kevés zsidózás és cigányozás is nagyon tud zavarni, de legalábbis felkeltette az érdeklődésemet: lehet, hogy mégsem egy nettó rasszista ostoba bandáról van szó? Vagy mégis?

A sors különös fintora, hogy a kurucinfó adott újabb támpontot, az ő oldalukon találtam meg ugyanis a Gój Motorosok oldalán is látványos helyen villogó felhívást, ami ott mégis elkerülte a figyelmem. Tudtommal TGM, Iván, egyaránt élénk figyelemmel követitek a szélsőjobb szervezetek tevékenységeit, így képben vagytok a "Felhívás a magyar-cigány megbékélés érdekében" című anyagukkal. Ezt mint említettem, elsőként a kurucinfón volt szerencsém olvasni, a szerkesztők szokásos minősíthetetlen fröcsögéseivel megszakítva soronként, ahol a magukból kikelve küldik el a Gójokat melegebb éghajlatra. Ha olvastátok az anyagot, képben vagytok a témáival: bajban az ország, ennek a levét főleg a szegények (köztük a cigányság) issza meg, gyermekek tízezrei éheznek, nem hagyhatjuk, kezdjünk össztársadalmi roma-magyar kommunikációba és összefogásba annak érdekében, hogy a cigány gyermekek tanulhassanak és megvalósulhasson egy kölcsönösen békés együttélés. Szerepel benne a 800 éves cigány kultúra és társadalmi felépítés elismerése, valamint, hogy elsőként nekünk kell bizalmat szerezni, áldozatot hozni. Felolvastam forrásmegjelölés nélkül a felhívást barátnőmnek, hogy mit gondol róla. Elsőre azt hitte én írtam, még a szóhasználat is annyira hasonlított néhol. Amikor kiderült, hogy kik írták, ugyanolyan meglepett arcot vágott, mint én először. És igen, ki kell jelentsem, hogy ez egy nagyon-nagyon jó kezdeményezésnek tűnik. Olyannak, ami méltó a kurucinfó fröcsögésére és az én támogatásomra. Olyannak, hogy szinte sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe és nem vehettem eddig részt benne. Örülök neki, hogy több, mint 5000 aláírást gyűjtöttek ehhez és beadták a Köztársasági Elnökünknek. Határozottan komikusnak tartanám (ha nem ekkora súlyú társadalmi feszültségekről lenne szó), hogy nem csak a mainstream ballib blokknál, hanem az engem is magábaölelő öko-alter-globkrit társaságnál is bátrabban és nyitottabban voltak képesek egy ilyen nem egyszerű problémának nekiállni.

Hogy akkor ők most rossz emberek, vagy jók? Nem tudom. Azt gyanítom, hogy teljesen egyik sem - mint ahogy senki sem az. Vannak nem szimpatikus dolgaik és vannak szimpatikus dolgaik. Bennem személyesen felkeltették az érdeklődést. Mondanám, hogy szeretném először megismerni őket és utána ítélkezni, de ezt sajnos már elbuktam. Most annyi maradt nekem, hogy belátom: előítéletesen alkottam véleményt, de legalább ezután nekiállhatnék megismermi őket, tapasztalatot szerezni róluk, mielőtt következőleg véleményt akarnék mondani. Azt hiszem, ezt várjnánk el a radikális nemzeti oldaltól is, nem igaz? Ahogy pedig a felhívásuk mondja: "Először nekünk kell példát adni." Hiszem, hogy nem szégyen tévedni és sosem késő belátni ezt. Ha rajtam múlna, Iván és a motorosok azon versengenének, melyikőjük tud hamarabb gesztust tenni a másik felé elsimítandó a konfliktust, de azért sejtem én, mekkora realitása van ennek az ötletemnek…

Természetesen ha megint lesz megfélemlítő célú rasszista-antiszemita vagy egyéb kirekesztő ideológiájú megmozdulás a környékemen, ott leszek megint az első sorban, ha pedig bárkit bárkik fenyegetnek, számíthat a szolidaritásomra és támogatásomra. Addig viszont innentől igyekeznék hosszú távon is hasznos tevékenységekkel (iskolai erőszakmentesség-kampány, a jótékonysági CD-nk terjesztése, kisebbségi kerekasztal vagy bármi ilyesmi) foglalkozni a további nyilatkozatparádé helyett. TGM-nek és Ivánnak pedig legjobb felebaráti szándékkal szurkolok, hogy azt az utat járják - bármi is legyen az végül számukra - amire később is nyugodt szívvel, büszkén tudnak majd visszanézni. 

Kopiás Attila Steve